"ennyi volt a történet, tedd el bébi a bögrémet"

bevallom, nincs kedvem folytatni. 6éve blogolok, köszönhetek ennek egy-két máig is tartó, többéves barátságot, kellemes emlékű találkozásokat, rengeteg pozitív megerősítést, szóval nem nagyon tudnék olyat mondani, hogy bármikor is szarul jöttem volna ki ebből az egész blogírásból. de most azt érzem, hogy nem akarom, hogy ilyen úton legyen részese valaki az életemnek. ha valaki részese, legyen úgy, hogy ízig-vérig, hogy akkor hívjon fel, levelezzünk, akkor megölelhessem, mert ez így könnyű, hogy kinyitsz egy weblapot, és akkor jé, ez meg az történt a hutyutyuval. eleve milyen kretén név ez már, de hát mit csodálkozom, én ötleteltem ki a reklámból, mert sokat röhögtem rajta régen. aztán lehet, hogy folytatom valahol máshol majd, mert szeretek írni, habár nem nagyon tudok, de ez sose állított akadályt az önkifejezésem rögös útjába. arra gondoltam, hogy csinálok külön emilcímet a blognak, hogy legyen egy hely, ahol lehet véleményezni, reklamálni, igény szerint velem való randevúkat megbeszélni (szigorúan szexmentes, muhaha), kritizálni, bármit, csak legyen köze a bloghoz és hozzám. íme a cím: valamifrappansatkeneideirnom@gmail.com

sok szeretettel csókollak titeket kedves és kedvetlen olvasóim

(fájt a torkom, még visszaaludtam, félálomban hülyeségeket álmodtam, majd arra ébredtem, hogy az ágy szélén egy kistányérban nyolcféle teafilter van gondosan, esztétikusan elrendezve, valamint egy antibakteriális hatású, különleges méz egy kis üvegben. kétféle teát is választhattam.)

hogy ne azokról a dolgokról essen szó, amik valóban fontosak, leírom, hogy még jó múltkorjában zötykölődtünk a móricz fele az éjszakain with my friends, hogy elszívjunk egy zenét hallgassunk és beszélgessünk egy pest közeli hatalmas hodályban, amikor is a bkv lecsapott, ahogy azt megszokhattuk. alonso odaadta az iratait, hogy akkor büntessék meg, mert neki nincs jegye, és pénze sincs, amiből vehetne, erre az ellenőr közölte, hogy nem büntetheti meg, vagy vesz jegyet, vagy leszáll. kissé értetlenül álltunk (ültünk) a dolog előtt, végül összevakartuk közösen a 400 huf buszjegyet. alonso nézte a jegyet, hogy oké, de most ezzel mi a faszt kezdjen, én meg javasoltam, hogy egye meg, semmire nem jó. így esett az eset, hogy alonso megette az éjszakai buszjegyet.

-itt volt az egyszer, hogy a cigányok kiszóltak, hogy halkabbak legyünk már.
-részegen ordenáré módon üvöltöztetek, vagy mi volt?
-á nem, csak hangosan énekeltünk kicsit.
-tehát részegen ordenáré módon üvöltöztetek.

kicsit forgataggá vált minden a zene hatására. igazán csak bennem volt lelkesedés (meg négy sör), úgyhogy egy idő után ledobtam a táskámat hátra, levettem a papucsom, és elengedtem magam. nem zavart, hogy haveri társaságok összes férfitagja bámul, nevet, hogy néha odajönnek, hogy táncoljanak velem, csak egy sráccal táncoltam, aki hozzám hasonlóan szabad volt, kötetlen, néhány taktus után odébb is állt. leültem, járt a lábam, és egy lány jött oda, hogy akinek így jár a lába, az nem ülhet, két perc pihenőt kértem, a következő dalnál már vidámkodtam megint, láttam, ahogy a lány feltartott hüvelykujjal vigyorog rám. nem érdekelt az se, hogy nagy a hasam, egész nap úgyis alig bírtam enni, a melegtől felhúztam a felsőm, elég érdekes látvány lehettem az össze-vissza eksztatikus mozgásommal. volt nézőközönségem, de szerencsére később odébbálltak, látván, hogy nálam nem mennek sokra. egyébként egyszer taknyoltam is, mert beleléptem valami cseppfolyós állagú dologba (inkább nem akarom tudni, mi volt), de hipersebességgel pattantam fel, mintha mi sem történt volna. persze ez nem igaz, mert a bokám kurvára kibicsaklott, de egy vérbeli táncos nem adja fel.

a könyvek általában csak úgy eljutnak hozzám. kiválasztanak. nem szoktam erős késztetést érezni, hogy kiolvassak valamit, mert illene, mert a műveltek már olvasták, és szerintük jó. meg aztán nem sok könyv marad bennem. elfelejtem az egészet. esetleg az marad meg, hogy kurvajó. ki kéne jegyzetelni párból a jó mondatokat. azokat a könyveket szeretem, amikben vannak mondatok, vagy egy csomó jelentéktelenebb mondat után egyetlen, amitől kikerekedik a szemem. vagy ami megnevettet, vagy ami kínzóan szomorú, ami elveszi az előtte lévő tíz súlyos mondat élét, vagy ami éppen elviselhetetlenül súlyossá teszi az előző húsz mondatot. a mai köznyelvi stílusban, amolyan szlengesen csak úgy mondanám: odabasz. könyvek, amikben vannak mondatok, amik igazán odabasznak. mindemellett jó a történet, és az odabaszás mellett is szórakoztató, a szórakoztatót pedig nem úgy értem, hogy egyfolytában nevetek. szóval nekem a lét elvis bla bla hosszú címe van nem annyira baszott oda például. (a lét elvis, azért ez vicces). csak annyi maradt meg igazából, hogy minden a visszájára is fordulhat, de lehet, hogy nem is ez volt a lényeg, nekem viszont ez jutott eszembe, hogy az élet néha pofán basz, és ami eddig így volt, az most úgy lesz. szóval egynek jó volt, de nem baszott oda. meg attól is kicsit hülyét kaptam, hogy agyonmagyarázza a regény szereplőinek cselekedeteit, gondolatait és érzelmeit, amik úgyis olyan ellentmondásosak voltak, hogy maguk is belezavarodtak. mit kell ezen magyarázni? szeretek filozofálni, gondolkodni, érzelmeket boncolgatni, de ha könyvet olvasok, idegesít néha. szóval biztos kurvajó könyv amúgy, de én szenvtelen maradtam iránta. lehet, máskor kellett volna eljutnia hozzám, korábban, és akkor világnagy felfedezéseket találok benne. de az úgy volt, hogy felálltam az ágyon, megláttam a könyvespolcon, és kölcsönkértem.

a legjobb posztjaim azok, amiket meg se írok, csak nyughatatlan éjszakákon megfogalmazom őket magamnak a sötétben.

néha úgy utálom, hogy rövid a hajam. ha hosszú lenne, biztos azt is utálnám, de legalább levágathatnám rövidre, hogy azt mondhassam, néha úgy utálom, hogy rövid a hajam.

faszkönyvön megtalált zazi, akit évek óta nem láttam, elpanaszolta, hogy pár hónapja nincs nője, én meg nosztalgiáztam a gimis éveken kicsit. néha este 8kor hívott fel, hogy húzzak ki hozzájuk, mert buli van. nála voltak a legjobb házibulik. hol a konyhaasztalon aludtam, hol a wc-n.

anya nem látta a szigetreklámot, mégis betrafál

- fú, ma lesz manic street preachers a szigeten, úgy mennék.
- életemben nem hallottam. meryl streep, arról már hallottam, de mi?

- szerettem az általános iskolás magyartanáromat. mindig olyan házikat adott fel, hogy mesét kellett írnunk, képzelt riportokat meg ilyesmik. emlékszem, 11-12 éves koromban kellett egy képzelt riportot írnom, és én a sátánról vagy az ördögről írtam, azt hiszem. azt tudom, hogy valahogy úgy kezdődött, hogy kedves nézőink, innen a pokolból közvetítünk.
- ez annyira jellemző.

nagybátyám feljött 4 doboz sörrel meg egy gyönyörű fülbevalóval, amit fogalmam sincs, hova veszek föl, lévén nincs pénzem puccos helyekre és kultúrára, de azért csodaszép. plusz van már izlandról könyvem is. meg van egy kicsi visszanyert önbizalmam és baszott jó frizurám. meg bennem egy sör, amitől sikerült becsípnem. a minap megtanultam franciául, hogy spicces, de persze nem emlékszem, csak arra, hogy jól vagyok, és írt a francia is köszöntést, ami jól esett, annak ellenére, hogy nem vagyok shy beauty, mert én másféle beauty vagyok, és igazából nem is akarok más lenni, mint ami egyébként. (ráér e tekintetben holnap megváltoztatni a véleményem, nem kell rögtön 5perc múlva. hehe).

annyi csak, hogy bent egyedül kardozok valami szarral

kezdtem volna épp büszke lenni magamra, milyen sokat változtam külsőleg és belsőleg is, milyen kis friendly meg nyitott vagyok, erre csipcsup hülyeségek után teljesen visszaesem, hello régi félelmek és szorongások, hello régi csúnya én, megint azt látom a tükörben, azt a csúnyát, aki voltam, egy pillanat alatt omlik össze az egész, pedig nem kártyavár, minden kurva nap megküzdök ezért, hogy azt lássam, akit látni akarok, azt aki, lehetek. minden kurva nap megküzdök a bennem lévő rosszal, azzal a hanggal, ami azt mondja, hogy sose lehetsz elég jó, akkor se, ha okos vagyok, ha jól öltözködöm, ha jó a humorom, ha rá tudom énekelni az are you gonna be my girl-re a my generation-t, mert ez semmi, ez nulla, ez nem számít, bezzeg ha tudnám magam butácskának tettetni (vagy az is lennék), és folyton csak mosolyognék, és mondanám, hogy nem tudom, ha nem lenne határozott véleményem dolgokról, na akkor talán. micsoda kihívás ez, bazmeg. de ha már idáig eljutottam, miért adnám fel. végig kell mennem ezeken a kurva fájdalmas részeken. látom magam előtt a nőt, aki fontos lett kicsit az életemben, hogy iszonyú komolyan néz, de ezzel is csak segíteni akar, ezzel a szuggesztív nézéssel, meg ahogy lehajol hozzám, és azt mondja, hogy ez nehéz, ez nagyon mélyről jövő. mélyről, én is érzem, és hányni tudnék tőle. kiokádnám legszívesebben, aztán megkönnyebbülnék. ott heverne előttem minden, ami rossz, minden, amitől rosszul vagyok. csak túl egyszerű lenne. nem lehet. de majd mindjárt győzök és feljön a nap és ettől hajnal lesz ám.

vannak ilyen semmirekellők, mint ez a mai nap. reggel kábultan alszom vissza, soha meg nem érkező vonatokról és vélhető halálesetekről álmodom, fél szelet kenyér fér belém, vegetálok, a szekrényből semmi se jó, nem várom a szülinapom, pedig várhatnám, de úgy utálom, hogy majdnem annyira, mint a karácsonyt, de azért megleptem magam aznapra egy fodrásszal, az majd segít, már majdnem elindulok ruhában, de ki a fasznak öltözzek így ki, mégse megyek vásárolni, félrehúzom a számat, majd' éhenhalok, de egy falat nem megy belém, inkább szoknya és nyakbakötős, olyan hiteltelen lesz így a jó nőt játszani, amikor mindjárt sírva fakadok.

ha van lelkifröccs, kell lennie lelki hosszúlépésnek is, nem?

kaptam egy csomó zenét taiwan-ból, (meg a big bang theory-t is, amihez kell majd feliratot szereznem, mert belenéztem az elejébe, és kb. annyit értettem, hogy sperm, de hát jellemző bazmeg) azt se tudom, hová kapjak. alig ismerek olyan embert, aki ilyen kifogástalan ízléssel rendelkezik (kivéve saját magamat, muhaha). de tényleg, nem mondtam neki, hogy miket küldjön, és beletrafált egy csomó olyanba, amit már rég szerettem volna, csak én bármiféle letöltéshez kurva lusta vagyok. ezt úgy szeretem, a beletrafálást, a csomagot is, hogy ilyen messziről. egyébként a sarkon lévő fáról sokszor eszembe jut(sz).

nálam a bizalom egy új foklépcsője, ha valaki előtt józanul énekelni merek.

megint ég alatt kéne aludni, szakadó esőben tolni felfele a bringát, észveszejtően finom sajtokat enni, berakni a du hast-ot a zenegépbe, tök jó, hogy ennyi barátod itt van, de azért velünk is foglalkozzál, hogy végül is ők teljesen újak nekem, de mégis jó, tűző napon vért izzadva tekerni az emelkedőn, fürdeni tilos, megint felfekszem a vízre, bolyongani a táborban kocsmát keresve, teljesen leégve megérkezni, kedvenc szocmunkásokkal összefutni nempesten, véletlenül házipálinkát inni, nézzétek milyen rezzenéstelen arccal issza a pálinkát, a matematikussal őrjöngve táncolni, vajon hogy jutok el a kempingbe, a srácok kedvesek, elkísérnek, csanki félúton meggondolja magát, de telefonálni nem hagynak, megvan a kemping, a cuccaink a sátornál, aludjunk kint, csöpög az eső, orsival szerencsétlenkedni sátorállítással sötétben, kedves idegenek segítenek, a néni megengedi, hogy a kemencénél szárítkozzunk, amíg sül a langalló, kecskék rohannak, a gyerekek életvidámak, miért akar mindenki külföldre menni, ez az ország gyönyörű.

sétáltam az utcán éjjel, és eszembe jutott, hogy ezen az útszakaszon futottam pont. de már nem borzasztott el. aztán az is, hogy itt az a lakás, ahol lehettem volna one night stand, de nem akartam. folytattam volna még az utcával kapcsolatos emlékeimet, vagy akármi mást, de a gondolatsort megszakította egy fickó, aki felkért táncolni. az üres utcán, zene nélkül. visszautasítottam eredeti ötletét, az éjszakai hagyjál-békén-nem-nézek-rád-úgysem üzemmódban, de azért kedvesen. hasznos üzemmód, érdemes kifejleszteni. mostanában egyre nagyobb szükségem van rá. tök mindegy, hogy kihívóan öltözködöm, vagy állig be vagyok öltözve, valami hülye mindig megtalál. pedig ennél motherfuckerabb fejet már nem tudok vágni. a múltkor amúgyis megkaptam, hogy ölni tudnék a szemeimmel. de éjjel nem is nézek rá senkire. lehet, hogy kéne.

azért az szánalmas, hogy milyen egy önértékeléssel rendelkezem. már vagy 3napja nem dicsérték a külsőmet, nem tartottak vonzónak (oké, nem mondták ill. nem adták írásba), és ettől már rögtön azt kezdem hinni, hogy csúnya vagyok és a szexuális kisugárzásom is egy nulla. mondjuk a laci mélybarna szemei mondtak valamit azért. laci, nem illik rá ez a név egyáltalán.